Rómeó, 1954 (2. rész)

Az Irodalmi Újságba (az ÉS elődébe) Mátrai-Betegh Béla írt kritikát Gábor Miklós Rómeójáról. Neki, az előzőleg mutatott Demeter Imre-cikkel ellentétben — nagy elismerése mellett — azért vannak fenntartásai. Tulajdonképpen nagyon érdekes olvasni, hogy a kor ideológiájának levegője hogyan tör be még még egy klasszikus színészi alakítás értékelésébe is. Mátrai-Betegh szerint a párbajig még rendben van, hogy Gábor Miklós Rómeója az ifjúságot, a kamaszságot helyezi előtérbe, de a párbajtól kezdve jobban kellett volna érzékeltetnie, hogy a kor társadalmi viszonyai mekkora súlyt raknak a fiatalember vállaira, s így  hiányzik alakításából a társadalmi hangsúly...

A kritikus mond azért értékes dolgokat is, amelyek segítenek elképzelni az előadást és benne Gábor Miklóst — így mindenképpen érdemes megismerni :)

Előtte mutatok egy gyönyörűséges fényképet, forrása a Magyar Szemle képgalériája: 

Most pedig olvassuk Mátrai-Betegh Béla "osztályharcos" kritikáját az Irodalmi Újság 1954. október 9-i számából, a Színházi Adattár jóvoltából:

Rómeó, 1954 (1. rész)

Gábor Miklós 1954 őszétől lett a Madách Színház tagja. Majdnem egy évtizedet a Nemzeti Színházban játszott, ahova közvetlenül a háború befejeződése után szerződtették. Az a korszaka külön elemzés tárgya lehet, párttitkári "szerepével" együtt. Ezzel a későbbi évtizedekben ő maga is sokat birkózott... Mindenesetre 1954-ben gyökeresen változtatott életén: lemondott a párttitkárságról és a Nemzetiből átszerződött a Madách Színházba. Ott egy egészen páratlan korszaka vette kezdetét, mely ugyancsak fontos fejezet a színház, sőt az egész 20. századi magyar színháztörténet életében.

Új színházában Rómeóként lépett először színpadra. Ez még nem saját bemutatója volt: Pártos Géza rendezését előző év májusa óta játszotta a színház, a címszerepekben Ladányi Ferenccel és Darvas Ivánnal, illetve Tolnay Klárival és Váradi Hédivel. Gábor Miklós, mint a színház új tagja ebben az előadásban mutatkozott be. A korabeli színházi hetilap, a Színház és Mozi őszi számaiban közölt színházműsorokat böngészve ez a bemutatkozás, az ő saját külön premierje minden bizonnyal 1954. szeptember 18-án, pénteken este történhetett Tolnay Klári partnereként.

A népszerű képes hetilap aznap megjelenő, 38. számának címlapján is ők szerepeltek:

Ahhoz képest, hogy az előadásról, a rendezésről már írt a sajtó 1953-ban, Gábor Miklós "beállása" is keltett sajtófigyelmet. A Színház és Mozi október 1-jén megjelent 40. számában Demeter Imre szép, egyes jelenetek megoldásait is rögzítő beszámolóját olvashatták a korabeli érdeklődők. Nekünk is érdemes tüzetesen elolvasni!

Nem félünk a farkastól, 1967 (4. rész)

Előkerült egy megírt, ám nem közzétett posztom a Blogger bugyraiból :) Ez még a Nem félünk a farkastól 1967-es előadásáról szól. Azóta a blog foglalkozott az 1984-es, Nemzeti Színház-beli előadással is, amit még folytatni fogok, de most ugorjunk vissza kicsit az időben, ne hagyjuk veszni ezt a posztot :)

A Népszava kritikája következik. Rajk András írása a lap 1967. december 29-i számában jelent meg. Kritikájának mintegy háromnegyed részében az íróval és a darabbal foglalkozik – ez annyiban érthető, hogy ez az előadás volt a dráma magyarországi bemutatója. De szerintem ez az arány akkor is túlzott... A színikritikusok egyébként is hajlamosak arra, hogy írásaikban nem kapott/kap (szerintem) elég terjedelmet az előadás és a színészi alakítások értékelése...

Én most Rajk András írásából csak az érdemi részt másolom ide, és még mutatok két fényképet a Magyar Színházi Adattár gyűjteményéből.