Rómeó, 1954 (4. rész)

Már volt róla szó, hogy Rómeó volt Gábor Miklós első szerepe a Madách Színházban. Hátat fordított a Nemzeti Színházban eltöltött évtizedének, politikai szerepvállalásának és új fejezetet nyitott az életében. Kivételesen gyümölcsöző korszaka vette ezzel kezdetét, amely ebben a színházában majdnem két évtizedig tartott.

Rómeóról sokat írt naplójában is. Ahogy ígértem, ma abból válogatok. Érdemes lesz összevetni a megjelent kritikákkal. Itt mutatom hozzá a korábbi posztokat:

1. rész: Demeter Imre kritikája

2. rész: Mátrai Betegh Béla kritikája

3. rész: Riport Gábor Miklóssal Rómeóról

Lapozzunk bele a Tollal második kiadásába. A két fénykép is ebből a könyvből származik.

Ezek az esti próbák — távol a világtól — a gyönyörűséges munka csendes órái. Régen érzett felszabadultsággal dolgozom. Most nem akarok menekülni a színpadról, most én kérem, hogy egy-egy jelenetet ismételjünk meg. Annyira elszoktam az ilyen örömöktől, hogy szinte félek: nem lesz kudarc a jó indulás vége? Mintha a színészet nem is lenne olyan nyomasztóan nehéz, mint évekig hittem.

[...]

Izgalommal és félelemmel várom találkozásomat T. K.-val [Tolnay Klári] de ő se nagyasszony, csak csendes és rokonszenves partner. [...] Nagyszerű partner. Hallgatása, tekintete szinte magától értetődően váltja ki belőlem a választ, mintha nem is én játszanék, csak hagynám, hogy ő hasson rám. Júliája nem klasszikus; talán váratlanul humoros pillanataiban a legmeghatóbb, és amikor csaknem férfias egyszerűséggel szembenéz szerelem diktálta sorsával.

[...]

Rómeómon sokat nevetnek a nézők, emiatt vitáim is vannak. Kifogásolják például, hogy mikor az erkélyjelenetben azt mondom: "Hadd álljak itt, míg eszedbe nem jut" - vagy: "Bár én szállhatnék oda lepkeszárnyon" (ti. Júlia keblére), nevetnek. Az esküvői jelenetben is annyira hangsúlyozom a fiatalember nászt váró mohóságát, hogy Lőrinc mondatára: "De értetek én többé jót nem állok..." megint csak kitör a nevetés. Ez költészet! mondják, itt nem szabadna nevetni. De nem nevetünk és könnyezünk-e egyszerre az ifjúságon? A darab első része, a végzetes párbajig, csupa humor, éppen gátlástalan szenvedélyében csupa nevetségesség. Shakespeare realista!

Ott fekszem a ravatalon, mellemen nyugszik T. [Tolnay] Júlia feje, kicsit fáj a derekam, zsibbad a lábam, lehunyt szemmel hallgatom a dráma záró sorait, még ott nyüzsög bennem, egymásra hányva az est minden élménye, ez a boldog tragédia, a fiatalság üde keserve. És folytatni szeretném, tovább, tovább, még! számtalan felvonáson keresztül! Pedig tudom, hogy folytatni nem lehet, szépsége elválaszthatatlan tűnékenységétől, attól, hogy máris elvesztettem.

Nem félünk a farkastól, 1984 (4. rész)

Hosszú idő elteltével foglalkozik a blog újra Edward Albee drámájának 1984-es előadásával. 

Már az 1967-es magyarországi bemutatón is Gábor Miklós játszotta George szerepét. Annak az előadásnak a sajtóvisszhangjaiból a legfontosabbakat megmutattam a blogban, sok képpel illusztrálva, itt vissza lehet őket olvasni:

1. rész: a próbákról 

2. rész: Sándor Iván kritikája a Film Színház Muzsikában

3. rész: MGP kritikája a Népszabadságban

Az 1984-es előadásról pedig a következő posztok szóltak eddig:

1. rész: Előzmények, stáblista

2. rész: Beszélgetés Gábor Miklóssal a régi előadás emlékeiről és az új produkció előkészületeiről

3. rész: Almási Miklós kritikája a Népszabadságban

Ma a Film Színház Muzsika kritikáját olvashatjuk el, megjelent az 1984. október 5-i számban Róna Katalin tollából.

Rómeó, 1954 (3. rész)

Folytassuk a Rómeó-alakítás körbejárását. Az előző részeket itt találjuk:

1. rész

2. rész

Gábor Miklós maga élete egyik legkedvesebb szerepének tartotta Rómeóját.Ezt bizonyítja egy Gobbi Hildának szóló dedikáció is:

Ez volt az én legkedvesebb szerepem, Hilda! Szeretném, ha Te, aki láttad, emlékeznél rá.  ......... minket úgyis elfelejtenek. Csókol Miklós

Egy szót nem tudok elolvasni — ha valaki igen, segítsen! A kérdéses helyet kipontoztam; valami olyan szó lehet, hogy "különben", vagy "amúgy", de nem vagyok képes beazonosítani, vagy kitalálni... Azért a lényeg így is érzékelhető :)

Az első előadások egyikének szünetében Halmi Sári, a Színház és Mozi képes hetilap munkatársa felkereste az öltözőben és a következő képes riportot készítette vele. Benne nagyon szépen szól Júliájáról, Tolnay Kláriról.

Megjelent az 1954. október 22-i számban:

Legközelebb Gábor Miklós Tollal című könyvének Rómeó-fejezetéből fogok idézni.

Rómeó, 1954 (2. rész)

Az Irodalmi Újságba (az ÉS elődébe) Mátrai-Betegh Béla írt kritikát Gábor Miklós Rómeójáról. Neki, az előzőleg mutatott Demeter Imre-cikkel ellentétben — nagy elismerése mellett — azért vannak fenntartásai. Tulajdonképpen nagyon érdekes olvasni, hogy a kor ideológiájának levegője hogyan tör be még még egy klasszikus színészi alakítás értékelésébe is. Mátrai-Betegh szerint a párbajig még rendben van, hogy Gábor Miklós Rómeója az ifjúságot, a kamaszságot helyezi előtérbe, de a párbajtól kezdve jobban kellett volna érzékeltetnie, hogy a kor társadalmi viszonyai mekkora súlyt raknak a fiatalember vállaira, s így  hiányzik alakításából a társadalmi hangsúly...

A kritikus mond azért értékes dolgokat is, amelyek segítenek elképzelni az előadást és benne Gábor Miklóst — így mindenképpen érdemes megismerni :)

Előtte mutatok egy gyönyörűséges fényképet, forrása a Magyar Szemle képgalériája: 

Most pedig olvassuk Mátrai-Betegh Béla "osztályharcos" kritikáját az Irodalmi Újság 1954. október 9-i számából, a Színházi Adattár jóvoltából:

Rómeó, 1954 (1. rész)

Gábor Miklós 1954 őszétől lett a Madách Színház tagja. Majdnem egy évtizedet a Nemzeti Színházban játszott, ahova közvetlenül a háború befejeződése után szerződtették. Az a korszaka külön elemzés tárgya lehet, párttitkári "szerepével" együtt. Ezzel a későbbi évtizedekben ő maga is sokat birkózott... Mindenesetre 1954-ben gyökeresen változtatott életén: lemondott a párttitkárságról és a Nemzetiből átszerződött a Madách Színházba. Ott egy egészen páratlan korszaka vette kezdetét, mely ugyancsak fontos fejezet a színház, sőt az egész 20. századi magyar színháztörténet életében.

Új színházában Rómeóként lépett először színpadra. Ez még nem saját bemutatója volt: Pártos Géza rendezését előző év májusa óta játszotta a színház, a címszerepekben Ladányi Ferenccel és Darvas Ivánnal, illetve Tolnay Klárival és Váradi Hédivel. Gábor Miklós, mint a színház új tagja ebben az előadásban mutatkozott be. A korabeli színházi hetilap, a Színház és Mozi őszi számaiban közölt színházműsorokat böngészve ez a bemutatkozás, az ő saját külön premierje minden bizonnyal 1954. szeptember 18-án, pénteken este történhetett Tolnay Klári partnereként.

A népszerű képes hetilap aznap megjelenő, 38. számának címlapján is ők szerepeltek:

Ahhoz képest, hogy az előadásról, a rendezésről már írt a sajtó 1953-ban, Gábor Miklós "beállása" is keltett sajtófigyelmet. A Színház és Mozi október 1-jén megjelent 40. számában Demeter Imre szép, egyes jelenetek megoldásait is rögzítő beszámolóját olvashatták a korabeli érdeklődők. Nekünk is érdemes tüzetesen elolvasni!

Nem félünk a farkastól, 1967 (4. rész)

Előkerült egy megírt, ám nem közzétett posztom a Blogger bugyraiból :) Ez még a Nem félünk a farkastól 1967-es előadásáról szól. Azóta a blog foglalkozott az 1984-es, Nemzeti Színház-beli előadással is, amit még folytatni fogok, de most ugorjunk vissza kicsit az időben, ne hagyjuk veszni ezt a posztot :)

A Népszava kritikája következik. Rajk András írása a lap 1967. december 29-i számában jelent meg. Kritikájának mintegy háromnegyed részében az íróval és a darabbal foglalkozik – ez annyiban érthető, hogy ez az előadás volt a dráma magyarországi bemutatója. De szerintem ez az arány akkor is túlzott... A színikritikusok egyébként is hajlamosak arra, hogy írásaikban nem kapott/kap (szerintem) elég terjedelmet az előadás és a színészi alakítások értékelése...

Én most Rajk András írásából csak az érdemi részt másolom ide, és még mutatok két fényképet a Magyar Színházi Adattár gyűjteményéből.

A "magyar Clark Gable"

Ma, kihasználva egy új lehetőséget, jó minőségben tudom megmutatni a Gábor Miklósról szóló legelső igazi sajtó-anyagot. Megjelent a Film Színház Irodalom című képes hetilap 1941. évi 14. számában, április 4-én. Mintegy két héttel korábban, március 19-én mutatták be a mozik Radványi Géza EURÓPA NEM VÁLASZOL című filmjét, az írás ennek kapcsán született és benne két szereplőre tér ki: Titkos Ilonára és az élete első filmszerepét játszó Gábor Miklósra.

De előtte egy kocka, kifényképezve a filmből:

 

A filmről már volt szó a blogban ITT (az a kis hír szerintem éppen e képes cikk alapján íródott). Ez a cikk sem igazi kritika, inkább egy népszerűsítő, kicsit sztárolós, de jó ízlésű sajtó-anyag. Gábor Miklósról korábban csak a színiakadémiai vizsgaelőadások kapcsán írtak le néhány jelzőt és közöltek pár képet. Ezeket ITT megnézhetjük. Benne kép is van a Heidelbergi diákélet öreg tanáráról, amit ebben a kis riportban Gábor Miklós meg is említ.

Jöjjön akkor az első igazi megjelenés. Benne meg is szólaltatják, érdekeseket mond pályakezdéséről - azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel tényleg hitelesen idézhették a szavait.

Bár a történelem már kezdte előrevetíteni árnyékát, de ekkor arra még biztos nem gondolt, hogy nem is olyan sokára a fronton találja magát...

A jobb olvashatóság kedvéért az egyoldalas cikket szétvágtam. Kezdjük a lap alján elhelyezett kis portréval, kinagyítva :) A "kis színész" kitétel a címben még nyilván az ismeretlenségére utal, nem bántó éllel írták, inkább csak hatáselemként (szerintem):

Jegyzetek Gábor Miklós családfájához 3.

Legutóbb édesapja szüleivel foglalkoztunk a blogban. Adataik között vannak még fehér foltok és minden bizonnyal így lesz ez ma is, amikor Gábor Miklós édesanyjának szüleit próbálom szemügyre venni, bár az ő oldalukról több irat maradt meg, amelyeket Gábor Júlia jóvoltából ismerhetek és amelyek alapján aztán tovább tudtam nyomozni anyakönyvekben és régi újságokban. Ezekből szerencsére több új adat is előjött, amelyek árnyalják, pontosítják a képet. Az apai ág a nehezebb ügy, ott máris egy olyan akadályra bukkantam, amin nem biztos, hogy át tudok vergődni. Persze egy családfakutatásban a felső határ amúgy is a csillagos ég...

Tehát az anyai ág:

Gábor Miklós édesanyja Gábor Béláné Czukelter Ilona. Az ő eddig fellelt alapvető adatait a sorozat első részének végén, ITT rögzítettem.

Gábor Miklós rajza édesanyjáról (Pannon Tükör 2003.3.)

Ma az ő szülei következnek.

CZUKELTER GÁBOR

Gábor Miklós anyai nagyapja

Született 1871. január 16-án Zalaegerszegen

Szülei: Czukelter József és dozmati Horváth Mária

Születésének bejegyzése a zalaegerszegi katolikus anyakönyvben:

Házasságot kötött: 1895. szeptember 22. Zalaegerszeg

Felesége: Nagy Ilona

Ez házasságuk bejegyzése a zalaegerszegi katolikus anyakönyvben:

Bruck-Újfalun (ma Bruckneudorf, Ausztria — magyarul Királyhida) élt a család, ott volt Czukelter Gábor vasúti tiszt.

Ott születtek gyermekei:

1896. június 23-án ifj. Czukelter Gábor (róla egyelőre csak annyit tudok, amennyit Gábor Miklós írt, hogy fiatalon halt meg)

 és

1898 március 6-án Czukelter Ilona — Gábor Miklós édesanyja.

A család később a közeli Zurány nevű helységbe költözött (ma Zurndorf, Ausztria), ahol Czukelter Gábor vasúti állomásfőnök volt.

1909-ben felesége, Nagy Ilona súlyos betegség következtében elhunyt (lásd lejjebb, az ő adatainál).

1912. május 25-én Czukelter Gábor újra megnősült. Házasságkötésének helye Miklóshalma (ma Nickelsdorf, Ausztria), de érdekes módon a zurányi anyakönyvi hivatalban jegyezték be. (Még szerencse, különben nem valószínű hogy megtaláltam volna...) Felesége neve Bilicska Jolán, nevelőnő volt korábban.

A zurányi állami anyakönyv bejegyzése

Egy lányuknak találtam nyomát: Czukelter Marianna 1913. február 19-én Zurányban született és 1972. december 16-án halt meg Budapesten.

Czukelter Gábor második házasságáról Gábor Miklós úgy emlékezett meg A színész árnyéka című könyvében, hogy a mostohaanya inkább csak megkeseríthette az akkor éppen bakfiskorba lépő édesanyja életét... ITT visszaolvashatjuk.

A család későbbi lakhelye valószínűleg Hegyeshalom, ugyanis ott volt Ilona és Gábor Béla esküvője 1918-ban.

1922-ben már Budapesten élt. 1950. február 27-én hunyt el.

CZUKELTER GÁBORNÉ NAGY ILONA

Ő Gábor Miklós anyai nagyanyja — bár a nagymama-kort nem érte meg...

Született: 1877. december 24. Zalaegerszeg

Szülei: Nagy Sándor és Háry Flóra 

A zalaegerszegi katolikus anyakönyvből kiderül, hogy karácsony napján Ilona, Erzsébet, Flóra nevekre keresztelték: 

Házasságot kötött: 1895. szeptember 22. Zalaegerszeg

Férje: Czukelter Gábor

Férje adatainál megmutattam az eredeti anyakönyvi bejegyzést, de a családi iratok között erről is akad egy hiteles másolat. 1942-ben csináltatták, el lehet képzelni, a feleség halála után több évtizeddel milyen célból volt rá szükség...

Nagy Ilona gyermekei:


Gábor (1896)
Ilona (1898)

Elhunyt 1909. október 2. Budapest (VIII. kerület, Üllői úti sebészeti klinika), méhrákban, műtét után, nem egészen 32 évesen:

Budapest, VIII. kerületi halálozási anyakönyv

 

Zala 1909. október 7.

A zalaegerszegi Göcseji úti temetőben nyugszik szüleivel és 26 évesen elhunyt fiával:

Legközelebb Czukelter Gábor szüleiről fogom megosztani mindazt, amit eddig sikerült kikutatni róluk.

Jegyzetek Gábor Miklós családfájához 2.

Az első részben a szülőkig jutottunk el, az ő szüleiket csak röviden érintve. Most következzen a nagyszülői nemzedék, ma az apai ág. Vannak hiányosságok az alapvető adatokban, de majd még próbálkozom erre-arra a fehér foltok eltüntetésében.

GOLDBERGER REZSŐ

Gábor Miklós apai nagyapja. Néhány forrásban keresztnevét Rudolf alakban említik

Született 1865 körül, születési helye Csetnek (ma Stitnik, Szlovákia)

Szülei: Goldberger Márton, Stern Eszter

Fiatalon megjárta az Egyesült Államokat. Egyéb kalandjai mellett, amiről csak családi legenda maradt fenn, ott tanulta ki a fényképészetet. Hazatérve, 1887 körül, tehát harmincas évei elején Siklóson találjuk fényképészként. Később átvette Siklós legelső moziját, így ő az első mozis a családban.

Házasságot körülbelül 1889 elején (vagy 1888 végén) kötött, valószínűleg Szantován (ma Hercegszántó, Bács-Kiskun megye).

Felesége az odavalósi Freudinger Róza.

Gyermekei: Leó, Béla, aki majd Gábor Miklós édesapja lesz, Eszter. Az ő adataikat lásd lejjebb. 

Elhunyt 1931. március 21-én egy budapesti szanatóriumban, mint balassagyarmati lakos, az ottani mozi üzemeltetője (unokája, Gábor Miklós ekkor 12 éves). 

Budapest I. kerületi halálozási anyakönyv

GOLDBERGER REZSŐNÉ FREUDINGER RÓZA

Gábor Miklós apai nagyanyja

Lánykori nevét láttam Freidiger, Freudinger alakban is. Róla egyelőre mindössze annyit tudok, hogy szántói földbirtokos lánya volt, apja neve Freudinger Simon. Születési (és halálozási) adataira egyelőre nem sikerült rábukkannom.

Vajon hol találkozott leendő férjével? Siklós és Hercegszántó nincs közel...

A Siklós és Vidéke lap 1888. december 16-i száma közölte eljegyzésük hírét:

Eljegyzés. Goldberger Rezső helybeli jeles fényképészünk eljegyezte Szántón — Bács megye — Freidiger Simon földbirtokos kedves leányát, Róza k. a.

Ebből, illetve első gyermekük születési idejéből valószínűsíthető, hogy 1889 elején, vagy még 1888 december második felében köthettek házasságot.

Mint írtam, halálozási adatait sem ismerem, így az apai ág még jócskán rászorul további kutatásokra.

Goldberger Rezső és Freudinger Róza gyermekei

Leó
született 1889. október 30. Siklós

Leó születésének anyakönyvi bejegyzése

elhunyt 1891. december 28. Siklós

Az alábbi két képen az ő elhunytának bejegyzése. A halál oka: roncsoló toroklob. 2 éves múlt és az édesanya ekkor már várandós volt második gyermekével, Bélával...

Béla
született 1892. június 11. Siklós — ő Gábor Miklós édesapja

Béla születésének anyakönyvi bejegyzése

Sokáig csak sejtettem, hogy Goldbergeréknek lehetett még legalább egy lányuk is. Tényleg volt, személyére csak jóval később, tulajdonképpen véletlenül akadtam rá.

Eszter Erzsébet
született 1907. február 6-án, Siklóson. Kései csemeteként Béla után 15 évvel született. Foglalkozása gyógyszerész volt.
1948-ban - nagy valószínűséggel Béla testvére példájára - nevét Gábor-ra magyarosította. 

1951-ben Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött, férje neve Horvát Jenő.

Elhunyt életének 58. évében Budapesten, 1965. október 12-én. Halálakor a II. kerületben lakott, a Mártirok útja 95. alatt.

Legfontosabb adatai halálozásának bejegyzéséből kerültek elő:

Folytatása következik! 

Utóirat, 2019. december:
Azóta Eszter Erzsébet személyéről több minden kiderült. Horvát Jenő a második férje volt, első férje, akit érdekes módon Sarkadi Imrének hívtak és szintén gyógyszerész volt, még a háborúban tűnt el. És előkerült Gábor Miklósnak egy MEGRÁZÓ ÍRÁSA nagynénje haláláról...

 

Jegyzetek Gábor Miklós családfájához 1.

Hosszú távú tervem, hogy megpróbáljam felvázolni Gábor Miklós családfáját. Igaz, már írtam itt a blogban szüleiről és nagyapjáról. De azok inkább "mesélős" posztok voltak, bár azért adatokat is tartalmaztak.
Itt vissza lehet őket olvasni:

Édesanyjáról
Édesapjáról, zalaegerszegi mozija kapcsán egy hosszú sorozatot írtam 
Apai nagyapjáról négy poszt szól

Most viszont megpróbálom adatszerűen, úgy, ahogyan egy családfában meg szokták adni az adatokat.

Kezdjük a kályhánál:

GÁBOR MIKLÓS

1919. április 7-én született Zalaegerszegen.


Édesapja Gábor Béla, édesanyja Czukelter Ilona.

Ez itt egy külön igazolás születésének anyakönyvi bejegyzéséről. Más dokumentumokkal együtt Gábor Júlia ajándékozta a Zala Megyei Levéltárnak. Kiállításának pontos dátuma 1925. augusztus 25. Gyanítom, akkor lett Gábor Miklós iskolás, valószínűleg a beiratkozáshoz kellett leadni.

 
Háromszor kötött házasságot.

1947 nyarán feleségül vette Rákosi Mária színésznőt, aki akkor végzett frissen a Színművészeti Akadémián. Házasságuk rövid életűnek bizonyult.

1951-ben házasodott össze Ruttkai Évával. 1953 májusában megszületett lányuk, Júlia.
Útjaik évtizednyi házasság után váltak szét.

Harmadik felesége Vass Éva, 1972-ben házasodtak össze, Gábor Miklós haláláig éltek együtt harmonikus házasságban. 

Elhunyt 1998. július 2-án Budapesten.

Forrás: OSZK Plakát- és Kisyomtatványtár

GÁBOR BÉLA

Gábor Miklós édesapja.

Eredeti neve Goldberger Béla. Született 1892. június 11-én Siklóson.
Szülei neve: Goldberger Rezső és Freudiger Róza.

A siklósi izraelita anyakönyv már ilyen "saláta" állapotú volt, amikor mikrofilmre rögzítették, de szerencsére olvasható:

Az 1917. évi 66158-VII számú belügyminiszteri rendelettel nevét Goldberger-ről Gábor-ra magyarosította.

Ez a "Kivonat" a család birtokában volt,  szintén Gábor Júlia révén tudom megmutatni. Névmagyarosítása és református hitre térése is leolvasható róla.

Házasságot kötött 1918. június 18-án.
Helyszíne: Hegyeshalom. 
Felesége neve Czukelter Ilona.

Gyermekeik:
Miklós (1919. április 7. Zalaegerszeg - 1998. július 2. Budapest)
Tamás (1920. június 13. Zalaegerszeg - 1922. február 20. Zalaegerszeg)

Házasságkötésekor a zalaegerszegi Edison filmszínház üzemeltetője volt. 1925 körül családjával Székesfehérvárra költözött, ahol két mozit üzemeltetett, de a zalaegerszegit is megtartotta.

Gábor Béla az eddigi adatok szerint 1948-ban (egyedül) az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Ott hunyt el, becslésem szerint 1950 körül. Sajnos, sem a pontos dátumot, sem elhunytának helyét eddig nem sikerült megtudnom. 

Forrás: Pannon Tükör 2003.3

CZUKELTER ILONA

Gábor Miklós édesanyja

Született: 1898. március 6. Bruckújfalu (ma Bruckneudorf - Ausztria, Burgenland, magyarul Királyhida néven ismert település)

Szülei: Czukelter Gábor és Nagy Ilona

Születésének bejegyzése Bruckújfalu állami anyakönyvébe:

 


Házasságot kötött 1918. június 18-án (Hegyeshalom, lásd feljebb).

Gyermekei: 
Miklós (1919. április 7. Zalaegerszeg - 1998. július 2. Budapest)
Tamás (1920. június 13. Zalaegerszeg - 1922. február 20. Zalaegerszeg)

Miután férje 1948-ban az Egyesült Államokba távozott, Miklós fiával és családjával élt, a Vígszínház nézőtéri felügyelőjeként dolgozott.

Elhunyt 1970. július 16. Budapesten:

Budapest XII. kerületi anyakönyv

Forrás: OSZK Plakát- és Kisyomtatványtár

Folytatom a korábbi nemzedékekkel!