A Rettenetes szülők 1945 őszi nagy kiugrásáról sokszorosan volt szó már a blogban. Azokra az időkre emlékezve Gábor Miklós maga is többször elmondta, hogy szinte életét mentette meg a Művész Színház felkérése, ugyanis előtte a Nemzetiben hatalmasat bukott a Bánk bán Ottó szerepében.
Gondoltam, ma járjuk körbe ezt a régi Bánk bán előadást, mi is tudható róla és illesszük be Gábor Miklós életpályájába.
Gábor Miklós, mint egészen frissen színiakadémiát végzett színész a háborús években keveset került színpadra. Hivatalosan a Madách Színház tagja volt, de összesen két előadásban játszott: parasztlegényt egy Móricz Zsigmond-színműben (Kismadár) és snájdig huszárhadnagyot egy operettben (Bécsi gyémántok). Még 1940/41-ben forgatott három filmet, közepes méretű szerepekkel (Beáta és az ördög, Európa nem válaszol, A cigány). Aztán megérkezett a behívó, jött a tényleges háború, a front - ezekről az időkről későbbi könyvéből tájékozódhatunk.
Miután szerencsésen túlélte a nehéz időket, 1945 tavaszán a Nemzeti Színház szerződtette. Kapcsolatai még a háborús évekből eredtek a frissen a Nemzeti Színház igazgatójává kinevezett Major Tamással és körével, amikor részt vett velük a többször is betiltott antifasiszta Vigadói esték rendezvényein.
Így végre elkezdhette "normál" színészi életét.
Első szerepe lett Ottó a Bánk bánban, amelynek premierjét 1945. április 25-én tartották. Ekkor éppen 26 éves múlt.
 |
| GM és Gombaszögi Frida. Forrás: Magyar Színházi Adattár |
Az előadást Major Tamás rendezte, a díszleteket Varga Mátyás, a jelmezeket Nagyajtay Teréz tervezte
A szereposztás a következő volt:
II. Endre: Balázs Samu
Gertrudis: Gombaszögi Frida / Tőkés Anna
Bánk bán: Abonyi Géza
Melinda: Szörényi Éva
Ottó: Gábor Miklós
Biberach: Major Tamás
Petur bán: Dávid Mihály
Tiborc: Bartos Gyula
Az első előadások a Hevesi Sándor téren, az akkori Magyar Színházban zajlottak, a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épülete ugyanis még némileg romos volt. A romeltakarításban egyébként a színészek is részt vettek, van is egy fénykép, amin fel lehet ismerni Gobbi Hildát és Gábor Miklóst:
 |
| Film Színház Muzsika 1966. 21. szám |
Az őszi évadkezdésre térhettek vissza a színészek, s a helyreállított épületet éppen a Bánk bán ünnepi előadásával nyitották meg újra. Ekkori az az egyetlen kritika, amit eddig találtam. Írta Tamás Ernő, megjelent a Fényszóró
című új színházi hetilap 1945. 7. (szeptember 5.) számában. Némi
igazodási pont lehet, hogy a lap főszerkesztője Balázs Béla volt.
Tamás Ernő először is leszögezi, hogy a Bánk bán csak shakespeare-i mértékkel mérhető mű, s benne a nemzeti szellem testesül meg. A kritikus alapállása, hogy mivel az ő nemzedéke még láthatta a Bánk bánban a legnagyobbakat, például Jászai Marit, a mostani, a végre szabadon lélegző Nemzeti Színház-beli előadást is ezzel a mércével méri.
Magáról a rendezésről, szokatlanul, nagyon kevés szót ejt; csak annyit jegyez meg, hogy inkább csak tökéletesíti a régi előadást, viszont nehezményezi, hogy túl rikítóan emeli ki a mű legnagyobb mondatait, történelmi igazságait.
Az írás legnagyobb része a színészek játékát elemzi, nagyjából a szerep jelentőségének, nagyságának megfelelő sorrendben.
Gábor Miklós Ottó alakításáról így ír - szó szerint:
Nagyon tehetséges új tag Gábor Miklós, aki annyi elődje után lihegő élettel tudta megtölteni a bűnt is fejedelmi kiváltságnak érző Ottó herceg tragédiát-előidéző, léha, fennhéjázó alakját. Az althangra emlékeztető zengő-bongó orgánuma szokatlan, de nem kellemetlen ugyan a - Szigligeti szava szerint - "kisszerelmes" szerepkörben, arcjátéka, pompás beszéde, mozdulata azonban a belső átélés izgalmas forróságából fakad, amint a vágy hevétől szinte elhervadva hull az imádott Melinda kezére, lábai elé.
Hogy mi baja lehetett Gábor Miklós orgánumával, nem igazán értem...
Jó lenne találni másik kritikát is, hogy mi lehetett az alakításban a "bukás". Gábor Miklós azt mesélte, akkorát bukott ebben a szerepben, hogy a Nemzeti következő produkciójában, ami a Viharos alkonyat című szovjet háborús dráma volt és egy híres idős tudósról szólt (Major játszotta), tanítványai közül nem az első, csak a 2. diákot osztották ki rá... És ekkor mentette meg pályáját a Rettenetes szülők 1945 őszén :)
