Ferkó

Ferkó és Gyurka? Kölyök-epigon voltam mellettük, tőlük kölcsönöztem eszem, szemem, talán még szívem is – a fiatalságom.

Gábor Miklós mondata A színész árnyéka című könyvében. Mellette itt egy fénykép fiatalkorából, barátai és családja körében. Majd a poszt vége felé fogom elmagyarázni, ki kicsoda, csak sajnos nem mindenki személye ismert.

 

Valóban, szinte valamennyi könyvében előkerül Ferkó és Gyurka neve, mint akik döntő befolyással voltak életére. Konkrétumot ugyan keveset ír róluk, így nyomozni kellett, hogy kiderüljön, pontosan kik is rejtőznek a két becenév mögött.

A könnyebb eset "Gyurka", hiszen ő képzőművészként és íróként közismertebb lett, hosszabb élet is jutott osztályrészéül. Ő ROMÁN GYÖRGY (1903-1981). A fenti képen ő mosolyog a jobb szélen.

"Ferkó" személye viszont jól feladta a leckét a bloggernek. Szerencsére volt egy kulcsfontosságú nyom (a testvére), amin el lehetett indulni. A másik szerencse, hogy létezik és egyre gyarapodik az Arcanum Adatbázis, aminek egészen remek keresőrendszere is van – nélküle bizonyosan nem sikerült volna felderíteni személyét. A számos információmorzsából – kiegészítve a Family Search anyakönyvi adatbázis találataival – Ferkó személye is azonosíthatóvá vált: ő VINCZE FERENC (1906-1946).

Hármójukat szinte három testőr-i barátság fűzte össze az 1940-es évek első felében. A kapcsolat nem tartott, nem tarthatott sokáig, mert jött a háború, s 1946-ban Ferkó meg is halt. Gyurka mellett viszont, mint majd látni fogjuk, élete végéig (Gyurka élete végéig) kitartott Gábor Miklós.

Azt már az évszámokból is láthatjuk, hogy ők hárman nem voltak még csak közel azonos korúak sem: az 1919-es születésű Gábor Miklós mintegy másfél évtizeddel fiatalabb volt náluk. Ezért is írhatta, hogy "kölyök-epigon voltam mellettük".

Nézzük most egymás után a két barátot, milyen élet jutott osztályrészükül. Kezdjük Ferkóval.

VINCZE FERENC (1906-1946)

Muzsikus volt, zeneszerző, hivatalos életében 1944 előtt a Magyar Rádió munkatársa. Zenész családból származott: apja Vincze Zsigmond (eredetileg Weisz Zsigmond), a kor közismert muzsikusa, operettek és népszerű kuplék szerzője. Ő komponálta a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország kezdetű dalt.

Ferkó testvére, Márton képzőművész volt: festőművész, aki díszlettervezőként dolgozott a filmgyárban. Számos háború előtti népszerű magyar film stáblistáján ott a neve: 

Díszlet – Vincze Márton. 

Sikereinek teljében, amikor már külföldi filmgyárak is kezdték foglalkoztatni, élete tragikusan szakadt félbe: 1941-ben, forgatás során agyonütötte egy lezuhanó gerenda. Ez a tény volt az a kulcsfontosságú mozzanat, ami segített Ferkó azonosításában, ugyanis a balesetet megemlítette Gábor Miklós. Úgy mesélte el, hogy akkor már ismerték egymást Ferkóval, és ő nagyon szeretett volna közelebbi barátja lenni, ám Ferkó nehezen barátkozott, s aztán bátyja halála hozta őket közelebb egymáshoz. "Marci" említése nélkül bizonyosan nem lehetett volna kinyomozni, ki is volt Ferkó...

E barátság kezdetén, 1940-ben lett Gábor Miklós diplomás színész; két filmmel (Európa nem válaszol, Beáta és az ördög) és két színházi szereppel (Kismadár és Bécsi gyémántok) karrierje is kezdett beindulni, ám származása miatt gyakorlatilag parkolópályára tették. Csak a Major Tamás-féle antifasiszta szavalóesteken jutott pódiumhoz. Ferkó ebben az időben a Magyar Rádió munkatársa volt, zenei és irodalmi műsorokat szerkesztett.

1944-ben Gábor Miklóst behívták katonának, ősztől a fronton volt. Mindhárman túlélték a háborút. Hogy Ferkó hogyan, arról Gábor Miklós nagyon érdekeset ír Egy csinos zseni című könyvében:

Valahogy az volt ő, a láthatatlan ember. Például sose kapott katonai behívót. Nem bujkált, egyszerűen nem hívták, mintha minden névjegyzékből kimaradt volna. A nyilas időkben részt vett az ellenállásban, no, persze pesti méretekben: hamis papírokat, és, azt hiszem, fegyvert is közvetített.

Azt is ő meséli el, hogy Pest felszabadítása után hamarosan, kemény januárban egy szál kiskabátban Ferkót málenkij robotra akarták vinni. Debrecen környékén baloldali barátai fedezték fel a menetben és "kihalászták" a keletre tartó társaságból. De, amint írja Gábor Miklós, Ferkó ekkor már halálos beteg volt. Alig több, mint egy év múlva, 1946. május 30-án, pontosan a negyvenedik születésnapján meghalt  a mátraházai tüdőszanatóriumban. Itt van halálának anyakönyvi bejegyzése:

Egyszer Gábor Miklós, még Ruttkai Évával Mátraházára utazott sírját felkutatni. Ennek történetét is elbeszélte az Egy csinos zseni című könyvében (akinek megvan, a 146. oldaltól lapozza fel, onnét ír hosszan e barátság történetéről, a 154. oldaltól pedig a temetői látogatásról).

Ferkóról sajnos eddig kép nem került elő kép. Van ugyan egy, amin biztosan szerepel (a korabeli rádióújságban egy szerkesztőségi értekezleten), de háttal ül, így nem érdemes megmutatni. Elképzelhető viszont, hogy a fenti fotón ő a cigarettázó fiatalember a két igazán csinos fiatal hölgy között – akik közül a barna hajú talán Rákosi Mária. 

A fotó, amelyet Gábor Júliától kaptam, egy szilveszter estén készült Gábor Miklóséknál. Dátuma lehet 1945, 1946 vagy 1947 (apja ugyanis 1948-ban már az Egyesült Államokban volt). Az önfeledt Gábor Miklóst biztosan mindenki megismeri a fotó bal oldalán. A szemüveges úr Gábor Béla, mellette felesége, az idős hölgy pedig az apai nagymama lehet. A többiek a fiatal barátok és a kapcsolt hölgyek. Gábor Miklós mögött valószínűleg Rajczy Lajos, a jobb szélen teljes bizonyossággal Gyurka, azaz Román György. A szép szőke hölgytől balra cigarettázó fiatalember lehet Ferkó – de csak akkor, ha a kép 1945-ös, hiszen 1946 szilveszterén ő már nem élt. Mivel más képet egyelőre nem ismerünk róla, ezt csak feltételezni lehet, s emiatt sajnos a kép időpontjának meghatározásához sem jutunk közelebb.

Legközelebb Gyurkával folytatjuk!