Vass Éva 2.

Az elmúlt alkalommal megkíséreltem áttekinteni Gábor Miklós és Vass Éva életének szakmai kapcsolódásait megismerkedésüktől, 1957/58-tól a hetvenes évek közepéig. Két területet kihagytam, azokat pótolom most. Ezek pedig a film és a rádió.

Vass Éva mint filmszínésznő 1954-ben a Rákóczi hadnagyával robbant be, majd több főszerep következett kortárs témájú filmekben, drámában és vígjátékban egyaránt (a legismertebbek voltak: Csigalépcső, A vörös tinta, Kár a benzinért). Még énekelt is, azt is remekül, bájosan. A következő részlet a Nem ér a nevem című vígjáték részlete:

Gábor Miklóssal a filmvásznon 1963-ban került először - és egyúttal utoljára - össze. Ebben az időben a Madách Színházban már jó egy éve játszották a Hamletet, melynek sikere az első pillanattól kezdve hatalmas volt. Talán ezért is "hozták össze" őket az Egy ember, aki nincs című szocialista krimiben. A filmről, amelyben Gábor Miklós játszotta a nyomozót, Vass Éva pedig egy fontos tanút, a titokzatos stewardess-t, már egyszer írtam itt a blogban.

Rádió:

Ők ketten a mikrofon előtt. Forrás: Rádió és televízió évkönyv, 1965

Különösen az 1960-as évek második felétől rádióztak sokszor együtt: a tárgyalt időszakban, a 70-es évek közepéig körülbelül 15 rádiójátékban szerepeltek. Ezek közül emlékezetes Sarkadi Imre: Én, Kőműves Kelemen című drámatöredéke, amely 1969-ben a rádióban kapott először nyilvánosságot (ennek alapján készült később a rockopera). Gábor Miklós volt a címszereplő, Vass Éva pedig Anna, a felesége. Annak idején nagyon szerettem Eric Knight: Légy hű magadhoz című regényéből készült többrészes rádiósorozatot, amelyben a tragikus sorsú szerelmeseket játszották. Ugyanebben az évben, 1972-ben egy egészen más rádiós munkában is részt vettek - Hárs László: Buci királyfi, az üveggolyó című mesejátékában. Ebben Gábor Miklósnak mesélőként könnyű dolga volt; az igazi átváltozást Vass Éva produkálta parádésan és bűbájosan egy hat-hét éves kisfiú szerepében. Ennek a hangfelvételét sikerült megszereznem, és hallgatása közben egy kicsit talán meg tudtam érezni, milyen lehetett Vass Éva Cherubinként...

A 70-es évek közepétől a kecskeméti évek természetesen mindkettejüknek hátrányt jelentettek színházon kívüli munkák terén.

Későbbi közös filmes szerepléseik már a televízióhoz kötődtek az 1980-as évek elejétől. Majd írok erről a tévés reneszánszról is, amelynek kiindulópontja a már itt a blogban tényleg szinte minden lehetséges szempontból körüljárt Rettenetes szülők volt. Ugyanígy a rádióban is, ahová ugyan Budapestre történő visszaszerződésük után kevesebbszer hívták őket, mint korábban és volt nyilván más gátló tényező is, ám született néhány kimagasló hangjáték kettejükkel - később ezekről is beszámolok, mint ahogy színházi munkáikról is.