2011. november 30., szerda

Alázatosan jelentem - újra

Alázatosan jelentem, hogy elkezdtem olvasni Bóka László "Alázatosan jelentem" című regényét. Bocsánat ezért a rossz viccért, de nem bírtam ellenállni...
Júniusban emlékeztem meg erről a filmről, amit sajnos azóta sem sikerült megnéznem. Egy kedves olvasó javaslatára kezdtem el viszont végre olvasni a regényt, amit már nyáron is terveztem bár nem valószínű, hogy a közeljövőben össze tudom hasonlítani a filmmel, ami legalább harminc, de lehet, hogy negyven éve sehol nem hozzáférhető. Azért előbányásztam még néhány korabeli filmkritikát, így gondoltam, hogy fordítsunk még egy kis figyelmet erre a filmre itt a blogon, legalább elméletben.

A regénynek viszonylag az elején tartok, az ötszázötven körüli oldalszámból még csak a százharmincadiknál, de már kezdem érezni a könyv stílusát, általános világát. Úgy tűnik, rendkívül lassan bontakoznak a dolgok, események, emberek, amiért az író időnként bocsánatot is kér, mégsem unalmas, inkább nagyon is szemléletes és atmoszférateremtő. De azért arra kíváncsi lennék, hogy ebből hogyan lehetett filmet csinálni.

A forgatókönyvet egyébként maga Bóka László írta, aki a legautentikusabb személy ebben, úgyhogy nyilván igyekezett mindent kihozni azon a téren, hogy megmaradjanak a regény erényei és jellegzetes hangulata, de mégis filmszerű legyen.
Ehhez képest Mesterházi Lajos, maga is drámaíró, ezt írta a Népszabadság 1960. október 2-i számában megjelent kritikájában:
Erkölcsi zsánerképek sorozata marad mindebből, elvész mert feszültség nélkül lobban a benne [a regényben] rejlő igen értékes tragikomikus drámai anyag.
Ám hozzáteszi: megérdemli a film, hogy foglalkozzunk ezzel a dramaturgiai hibával, mert részleteiben igazán művészi munkát láthatunk a rendezőtől, az operatőrtől és emlékezetes színészi alakításokat:
A legénység vallatása, a leánykérés, a kocsmai jelenetek, a gyakorlótéri képek, Zoltán "udvarlása" és sorolhatnám tovább mind igen gondosan kidolgozott, lélektanilag pontos, képben jól komponált, légkörükben szinte megborzongatóan hiteles részletek. A dramaturgiai gyenge következtében egy kicsit széteső zsánerképek sora lett a film, bár kétségtelen: igényes, művészi, meggyőző zsánerképek sorozata. Ezeknek a részleteknek köszöni, hogy jól fogadja a filmet a közönség.


Gábor Miklós a sógornőjét játszó Ruttkai Évával

Ugyancsak a dramaturgia területén marasztalja el a filmet a Népszava 1960. szeptember 22-i számában Szombathelyi Ervin, ám a filmi megvalósítást és a színészi alakításokat, különösen Gábor Miklósét így dicséri:
A rendező, Szemes Mihály, a forgatókönyvhöz híven a középponti figurára összpontosította a figyelmét. Az adott jellemet sikerült is teljes értékűen kibontani. A figura statikusságán azonban mit sem igyekezett változtatni. A szereplők közül kiemelkedik Gábor Miklós. Benedek őrnagy alakját nagyon érett színészi eszközökkel kelti életre, gesztusai, hanghordozása mindig a figura belső lényegéből fakad. Mellette Uray Tivadar Krucsay-Krebsze a másik kitűnő színészi teljesítmény. Ő is pontosan érzi, mennyi elég, hogy ne váljék játéka az ütődött horthysta főtiszt karikatúrájává. Ruttkai Éva szerepével mostohán bánt a forgatókönyv. Így minden művészi igyekezete ellenére nem tud szerepébe több színt keverni. A népes szereplőgárdából kiemelkedik Basilides Zoltán, Makláry Zoltán, Szirtes Ádám, Pálos György és Psota Irén. Szécsényi Ferenc fényképezése színvonalas, ötletességét néhány mutatós felvétel dicséri.

A film forgatása közben képes riport jelent meg a Film Színház Muzsikában Gábor Miklóssal, ezt már egyszer megmutattam, de érdemes újra átolvasni, ITT MEGTALÁLHATÓ .

2011. november 24., csütörtök

Szinkron-Csongor

A közelmúltban megpróbáltam összeszedni Gábor Miklós szinkron-szerepeit. A filmek mellett találtam még egy érdekes közreműködést, ahol tulajdonképpen szinkronhang is volt, meg nem is :)

1974-ben az Állami Bábszínház bemutatta Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének báb-változatát, méghozzá olyan módon, hogy  az előadás hangját előre rögzítették. Csongor szerepére Gábor Miklóst kérték fel.
A dolog érdekes, mert bár ő valamikor az ötvenes évek végén, vagy a hatvanas évek elején egy csodálatos rádiófelvételben már megszemélyesítette Csongort, ez a szerep 1974-ben számára elég későinek tűnik. Persze a hangjával nyilván el tudta hitetni, de azért kíváncsi lennék, a felvétel készítésekor mennyire hagyatkozott rutinjára, a régi emlékekre és mennyire kellett megbirkóznia azzal, hogy Csongor ekkor már tényleg nem igazán az ő szerepe, legalább is a papírforma szerint. És persze alkalmazkodnia kellett a bábelőadás koncepciójához, bár nyilván nagyobb szabadsága volt, mint egy filmszereplő utólagos szinkronizálásakor.
A többi szereplő hangját többnyire az a művész szólaltatta meg, aki az illető bábot mozgatta. Tünde a csodálatos emlékezetű Havas Gertrúd volt, a magyar gyerekek sok nemzedéke fülében, lelkében élő Mazsola...


Olvassunk bele Demeter Imre hosszabb cikkének kritikai részébe (megjelent a Film Színház Muzsika 1974. 16. számában), amely választ ad a Gábor Miklóssal kapcsolatban megfogalmazott kételyekre is:

A hangok mércéjét a vendégként meghívott Gábor Miklós adja, faustian töprengő, filozófikus-elégikus Csongort játszik el a szövegében. Mint Sinkovits Imre Háry János szövegével, úgy Gábor Csongor hangjával viszi magával a Bábszínház kitűnő színészeit. A prózai színjátszás egyik legjelesebb egyénisége nem kiemelkedni, hanem kiemelni, egységes szövegmondást teremteni akar az előadásban.

Hát igen, az ember Gábor Miklósban soha nem csalódik...
Amúgy a rendezés érdekessége volt, hogy a három vándor, a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós is az ő hangján szólalt meg, mint a küzdő-vándorló Csongor belső monológja ennek tudatában még érthetőbb, hogy miért az ő hangját választották. Csak zárójelben jut eszembe, hogy Kulka János, akit talán a leginkább érzek Gábor Miklós örökösének, sem fiatalon személyesítette meg Csongort a színpadon.


Ismerkedjünk meg az előadás többi szereplőjével is Demeter Imre szemüvegén keresztül:

Csongor bábjával Erdős István
A Csongor-bábot szépen, elegánsan mozgatja Erdős István. Havas Gertrúd (Tünde) líraian finom, érzelemgazdag játékában a szövegmondás és a bábmozgatás egysége, harmóniája kitűnő. Mulatságos és jellemfestő Elekes Pál pompás Balgája hangban, mozgásban is elsőrendű, akárcsak Szőllősy Irén ízesen, igényesen, mesteri légkört teremtő Ilmája kiváló bábalakítás. Mirigy hangjában Bánd Anna nemcsak gonoszságot, de emberi szomorúságot is tolmácsol, a bábmozgatásban Kardos Melinda igen jó, széles gesztusokkal fejezi ki ezt a jellemet. A három ördögfióka szerepében egyéni karaktert formál s az ebadták viháncolását, morgásait hangban és játékban kiválóan ábrázolja Pataky Imre, Gruber Hugó és B. Kiss István.

A Bábszínház még az 1960-as évek közepén kezdte meg felnőtteknek szóló előadásait. S bár ez a blog Gábor Miklósról szól, érdemes egy mondatban kitérni arra, hogy milyen csodálatos korszak kezdődött el akkor a magyar bábművészetben. Talán majd írok erről a másik blogomban, mert örömmel tapasztalom, hogy több akkori, zenei fogantatású előadás ma is él a most Budapest Bábszínháznak nevezett színház műsorán.

A Bábszínház honlapját nézegetve azt találtam, hogy a Csongor egykori szereplői közül Erdős István és Gruber Hugó ma is tagja a társulatnak. Szép lenne, ha valamilyen módon eljutna hozzájuk ez a kis írás és volna kedvük elmesélni hozzászólásként, hogyan emlékeznek az előadásra és Gábor Miklósra.

Még adós vagyok a Csongor és Tünde stábjának fontos tagjaival.
Vörösmarty drámai költeményét bábszínpadra alkalmazta Szilágyi Dezső, a színház akkori igazgatója. A bábokat és az előadás egész képi világát Koós Iván tervezte. Az előadáshoz eredeti kísérőzenét írt Szöllősy András. Rendezte Szőnyi Kató.

2011. november 19., szombat

Az idő ablakai - külföldi visszhangok

Még áprilisban adtam egy általános áttekintést az első magyar sci-fi filmalkotásról. Az 1969-ben bemutatott film Az idő ablakai címet viseli. Rendezte Fejér Tamás, főszereplő természetesen Gábor Miklós.


Beata Tyszkiewicz, Krystyna Mikolajewska, Ivan Andonov, Gábor Miklós


Érdemes röviden átfutni ezt a régi írást, mert most néhány  egészen rövid külföldi sajtóvisszhang-részletet szeretnék megmutatni.

Csalódást okozott az első magyar tudományos-fantasztikus film, amelynek burkolt erőlködése Hollywoodból is jöhetett volna. (Frankfurter Allgemeine Zeitung 1969. július 30.)

A film éppen olyan volt, mint azok a ruhadarabok, amelyekbe a szereplőket öltöztették: maradi és fantáziátlan nyugati konfekció... (Süddeutsche Zeitung, München, 1971. december 10.)

A magyar film nagyvonalú, ám mégis primitív... (Bianco e Nero. Roma, 1970. 1/4. szám)

De nézzünk más magyar kritikát is, mert a múltkor csak a Film Színház Muzsikában megjelent cikkből idéztem.

Az alkotók bebizonyították, hogy műtermi űrállomások, süvöltő csészealjak, búvárruhás églakók nélkül, csupán a gondolat erejével, szerény technikával is létre lehet hozni, ami minden science fiction követelménye kellene legyen, a hiteles szituációt és a tartalmas mondanivalót. (Hegedűs Zoltán. = Népszabadság, 1969. október 23.)

Vele szemben:

A kommersz, a felemásság, a felületesség túlságosan átüt az egészen, semlegesíti az itt-ott felbukkanó gondolatot. (Rajk András. = Népszava, 1969. október 23.)

Igazságot csak úgy tudnánk tenni legalább is magunkban ha megnézhetnénk a filmet. De ez is az "eltűnt" alkotások közé tartozik, mert, bár egészen biztosan megvan a kópiája, nem tűnt fel a televízióban és/vagy a video- és DVD-kínálatban évtizedek óta...



2011. november 15., kedd

Gábor Miklós, a szinkronszínész

Gábor Miklós szerintem viszonylag keveset szinkronizált, holott a szakma és a nagyközönség szemében egyaránt a legszebben beszélő színészeink közé tartozott nem mintha ez lenne az egyedüli kritériuma ennek a fajta színészi munkának. Könyveiben sem emlékszem, hogy nyomát találtam volna, mit jelentett számára ez a tevékenység, de azért megpróbáltam összekotorgatni szinkronszerepeit.
 
 
A Múló évek című film szinkronizálása 1958-ban, Ruttkai Évával

 
Legfőbb forrásom EZ AZ OLDAL volt. Amúgy pedig a magyar szinkronizálás történetéről EZEN AZ OLDALON rendkívül sok érdekes dolog olvasható, érdemes olvasgatni, böngészgetni.
Listám valószínűleg nem teljes, de olyan nagyon sok minden szerintem nem hiányzik. Ha átfutom, néhány dologra azért fel lehet figyelni annak ellenére is, hogy fogalmam sincs, hogyan zajlott akkoriban egy-egy szinkronszerepre való felkérés és mennyire volt e tekintetben (is) kiszolgáltatott a színész. Nos, mindezek ismerete nélkül az látszik, hogy a szinkronrendezőknek Gábor Miklós nagyrészt okkal jutott eszébe. Gondolok itt elsősorban Max de Winter szerepére, amelyet Laurence Olivier személyesített  meg Hitchcock filmjében.
Olivier után említsük meg, hogy Gábor Miklós a humánus ügyvédet megszemélyesítő Paul Scofield magyar hangja is volt a Herman Melville kisregényéből készült Bartleby című filmben.
Maradva a legendás neveknél, négyszer szinkronizálta Marcello Mastroiannit. A 8 és fél értelmiségi-művész figurája mellett nagy és formabontó ötlet volt Gábor Miklóst felkérni a Válás olasz módra című, Pietro Germi által rendezett filmre, ahol Mastroianni egy zseniális karakteralakítását elevenítette meg magyarul, ugyanolyan pazar módon. Nem tudom, megvan-e még az a hangsáv; én körülbelül gimnazista koromban láttam-hallottam így ezt a filmet és máig emlékszem rá.
A nagy, szinte már mitikus férfiszínészek közül ott látjuk még  a  listában Gary Cooper és Cary Grant nevét, akik a kamasz Gábor Miklós ideáljai voltak. Kíváncsi lennék, munka közben milyennek látta őket, színészi eszközeiket. Van még egy legendás név, aki viszont a papírforma szerint nem az ő szerepe lenne: Fred Astaire. De sajnos fogalmam sincs, itt milyen jellegű karaktert kellett hangban megelevenítenie, mert persze a felsoroltakból több filmet nem is láttam, vagy csak gyerekkoromban. Ilyen például az Óz. Bár ezt a filmet különböző televíziók ma is gyakran műsorukra tűzik, főleg karácsony táján, de már nem az először készült szinkronnal. Akkor régen Váradi Hédi volt Dorothy, Gábor Miklós pedig a Bádogember hangja.
Jó lenne újra látni a Szentivánéji álom Reinhardt által jegyzett filmváltozatát, amelyben Gábor Miklós Lysandert szinkronizálta; a szerepet még az 1950-es évek elején a Nemzeti Színház tagjaként színpadon is játszotta, míg a szinkron kicsit később, 1962-ben készült.
Érdekes, hogy a Santiagó felett esik az eső című filmről egyáltalán nem hallottam, pedig akkoriban, főiskolás és pályakezdő koromban rengeteg szó esett a chilei puccsról és Allende elnök meggyilkolásáról, amiről ez a film szól. Nekem időben legutolsó szinkron-élményem A kaktusz virága című filmben a Walter Matthau által életre keltett, szívtiprónak látszani akaró fogorvos hangja. Ebben a filmben újból partnerek lettek Ruttkai Évával, aki Ingrid Bergmant szinkronizálta. Mostanában könnyen hozzáférhető a film, így megfigyelhetjük tökéletes összjátékukat a látható szereplőkkel és egymás között is...

Végül itt a lista az eddig fellelt szinkronszerepek felsorolásával. Ha valaki emlékszik másra is, ossza meg velem!
 
A 2011-ben készített jegyzéket 2023. januárjában kiegészítettem, nagyon sok adattal frissítettem!! Sorrend: a szinkron elkészülésének éve, ezzel az évszámmal kezdődik a leírás.
 
1949:
DÖNTŐ FORDULAT Szovjet film (1949), rend. Fridrik Ermler.
GM Mihail Djerzsavin szinkronhangja Muravjev szerepében.
 
1949:
IFJÚ GÁRDA Szovjet film (1948), rend. Szergej Geraszimov.
GM Viktor Hohrjakov magyar hangja Procenko szerepében
 
1955:
A FÉLELEM BÉRE Francia film (1953), rend. Henri-Georges Clouzot.
GM Yves Montand szinkronhangja Mario szerepében
 
1955:
RÓMAI LÁNYOK Olasz film (1952), rend. Luciano Emmer.
GM Marcello Mastroianni szinkronhangja Marcello Sartori szerepében 

1956:
SZÖKEVÉNYEK Francia film (1955), rend. Jean-Paul Le Chanois.
GM Francois Périer szinkronhangja Francois szerepében.

1958:
MÚLÓ ÉVEK Szovjet film (1958), rend. Lev Kulidzsanov.
GM Jevgenyij Matvejev szinkronhangja Konsztantyin szerepében
 
1960:
AZ ELVARÁZSOLT HERCEG Tadzsik (szovjet) film (1959), rend. Amo Bek-Nazarvan.
GM Gurgen Tonunts szinkronhangja Naszreddin Hodzsa szerepében
 
1960:
A KUTYÁS HÖLGY Szovjet film (1960), rend. Joszif Hejfic.
GM Alekszej Batalov szinkronhangja Dmitrij Gurov szerepében.
 
1960:
ÓZ, A CSODÁK CSODÁJA Amerikai zenés film (1939), rend. Victor Fleming, Richard Thorpe, King Vidor.
GM Jack Haley szinkronhangja Hickory és a Bádogember szerepében 

1960:
RÓZSÁK AZ ÁLLAMÜGYÉSZNEK Nyugatnémet film (1959), rend. Wolfgang Staudte.
GM Walter Giller szinkronhangja Rudi Kelinschmidt szerepében
 
1960:
SZENT JOHANNA Amerikai-angol film (1957), rend. Otto Preminger.
GM Richard Widmark szinkronhangja a Dauphin szerepében.
 
1962:
SZENTIVÁNÉJI ÁLOM Amerikai film (1935), rend. Max Reinhardt.
GM Dick Powell szinkronhangja Lysander szerepében. 

1962:
VÁLÁS OLASZ MÓDRA Olasz film (1961), rend. Pietro Germi.
GM Marcello Mastroianni szinkronhangja Ferdinando Cefalu szerepében.

1963:
TŐR ÉS KÖPENY Amerikai film (1946), rend. Fritz Lang.
GM Gary Cooper szinkronhangja Alvah Jesper szerepében.

1964:
EGY NŐ A HAJÓN Lengyel film (1964), rend. Andrzej Munk.
GM a Narrátor szinkronhangja
 
1966:
SCOTT KAPITÁNY Angol film (1948), rend. Charles Frend.
GM John Mills szinkronhangja Scott kapitány szerepében.
 
1967
FORGÓSZÉL Amerikai film (1946), rend. Alfred Hitchcock.
GM Cary Grant szinkronhangja Devlin/Alex szerepében
 
1969:
[NYOLC] 8 ÉS FÉL Olasz film (1963), rend. Federico Fellini.
GM Marcello Mastroianni szinkronhangja Guido Anselmi szerepében
 
1971:
A KAKTUSZ VIRÁGA Amerikai film (1969), rend. Gene Saks.
GM Walter Matthau szinkronhangja dr. Julian Winston szerepében
 
1972:
BÁRSONYOS BŐR Francia film (1964), rend. Francois Truffaut.
GM Jean Desailly szinkronhangja Pierre szerepében.
 
1972:
NAPRAFORGÓ Olasz-francia-szovjet film (1971), rend. Vittorio de Sica.
GM Marcello Mastroianni szinkronhangja Antonio szerepében. 

1974:
A ROSSZHÍRŰ HÁZIASSZONY Amerikai film (1962), rend. Richard Quine.
GM Fred Astaire szinkronhangja Franklyn Ambruster szerepében.
 
1977:
SANTIAGO FELETT ESIK AZ ESŐ Francia-bolgár film (1976), rend. Helvio Soto.
GM Riccardo Cucciola szinkronhangja Olivares szerepében.
 
1979:
BARTLEBY Angol film (1970), rend. Anthony Friedman.
GM Paul Scofield szinkronhangja a Főnök szerepében
 
1984:
A MANDERLEY-HÁZ ASSZONYA Amerikai film (1940), rend. Alfred Hitchcock.
GM Laurence Olivier szinkronhangja Maxim de Winter szerepében


2011. november 8., kedd

Donna Diána, ahogyan Gábor Miklós látta

Még májusban számoltam be a Madách Színház egy 1959-es előadásáról, Moreto: Donna Diana című darabjáról. IDE BELINKELEM ezt az írást, érdemes újra átfutni, és különösen a képeket megnézni.
Ezen a héten többen is rákattintottak erre az oldalra, így gondoltam, hogy frissítek hozzá valamit, mert hirtelen eszembe ötlött Gábor Miklósnak egy régi interjúja, amelyben az ebben a darabban játszott szerepéről is szót ejtett.

Ez a riport a Film Színház Muzsika 1960. évi 29. számában jelent meg. Illés Jenő faggatta Gábor Miklóst "szerepeiről s a korszerű színházról". Ebben a beszélgetésben került elő a darab és benne a férfi főhős, Don Carlos figurája, amelyről így beszélt alakítója:
... ha csak egy "szerelmes hős" eljátszása lett volna az eszményem, belefáradtam volna. Egyrészt azonban szabadon engedtem a fantáziámat, másrészt egy ötlettel igyekeztem az ábrázolás szellemes kétértelműségét megteremteni. A maszk és szakáll, amit használok, pontosan ilyen a Greco-arcképeken. A hajviselet is nagyjából hasonló, de egyúttal egy kicsit modern is ez a frizura. Így játékban és külsőben sikerült a jelen és a múlt szatirikus keveredését hangsúlyozni, kicsit persziflálni a történelmi elemeket.

Hát akkor nézzük egymás mellett El Greco-t és Gábor Miklóst:





Sajnos, ennél szebben nem tudtam egymás mellé tenni a képeket, sehogyan sem sikerült méretben összehozni őket... De talán nem is ez a fontos :)

Mint nem túl régen ÍRTAM, ezt az előadást egyenesben közvetítette a Magyar Televízió 1960. január 16-án. De jó lenne látni...

2011. november 4., péntek

Televíziós színházi közvetítések, 1970-es évek

Két részben már összefoglaltam, hogy a Magyar Televízió műsorában milyen színházi közvetítéseket láthatott a közönség Gábor Miklós szereplésével. Az ELSŐ RÉSZ a hőskor, az 1950-es évek végének és az 1960-as évek elejének ilyen eseményeit tartalmazza – meglepő címekkel! Csak az akkori technika még nem volt alkalmas arra, hogy ezek a felvételek meg is maradjanak az utókornak.
A MÁSODIK RÉSZ az 1962-től 1969-ig képernyőre került színházi közvetítéseket tartalmazta. Ezek közül néhány nagyon fontos szerencsére megmaradt, ám több fontosat később takarékossági okokból letöröltek.
Sajnos, hasonló lett a sorsuk a következő évtized színházi közvetítései nagy részének is.

Akkor kezdem a listát, ezeket az előadásokat láthatta az akkori televíziónéző közönség:

1971. január 5.
Gorkij: Éjjeli menedékhely (Madách Színház)
Szatyin: Gábor Miklós, Luka: Pécsi Sándor, Báró: Mensáros László, Színész: Dégi István. Rendezte Ádám Ottó

1971. október 16.
Agatha Christie: Eszményi gyilkos (Madách Kamaraszínház)
Gábor Miklós első rendezésében Horesnyi László és Vass Éva
Főszereplők: Vass Éva, Ilosvay Katalin, Káldy Nóra, Bálint András, Horesnyi László, Fenyő Ervin. Rendezte: Gábor Miklós

1973. január14.
Moliere: A mizantróp (Madách Kamaraszínház) 
Alceste: Gábor Miklós, Celimene: Domján Edit, Philinte: Márkus László. Rendezte Vámos László

1973. november 23.
Szophoklész: Oidipusz király
Oidipusz: Gábor Miklós, Iokaszté: Psota Irén, Kreon: Huszti Péter, Teiréziasz: Pécsi Sándor. Rendezte Ádám Ottó

1975. január 2.
Schiller: Don Carlos (Katona József Színház, Kecskemét)
Fülöp király: Gábor Miklós, Don Carlos: Farádi István, Erzsébet: Sára Bernadett, Posa: Trokán Péter. Rendezte Ruszt József
NÉZZÜNK BELE!  Gábor Miklós és Sára Bernadett jelenete...

1975. október 21.
Karinthy Ferenc: Szellemidézés (Madách Kamaraszínház)
Donáti Sándor: Gábor Miklós, Csilla: Psota Irén, Holczer: Bálint András, Rika: Piros Ildikó. Rendezte Lengyel György

1976. március 16. 2. műsor
O'Neill: Boldogtalan hold (Katona József Színház, Kecskemét)
Tyrone: Gábor Miklós, Josie: Pécsi Ildikó. Rendezte Ruszt József

1978. június 3. 2. műsor
Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (Katona József Színház, Kecskemét)
Kis János: Andorai Péter, Vinczéné: Vass Éva, Zsuzsi: Vándor Éva. Rendezte Gábor Miklós

Ezek közül, amennyire én tudom, megmaradt az Oidipusz király, amit közönség nélkül rögzítettek, valamint a kecskeméti Don Carlos. A Don Carlosnak éppen legeslegutolsó előadásán, 1974 novemberében készült a televíziós felvétel, én pedig ott ültem a színházban az első sorban! A felvételt aztán 1977-ben újra lejátszotta a Magyar Televízió, majd több évtized szünet után a közelmúltban a Filmmúzeum tv-csatorna tűzte műsorára.
A többi felvétel sorsáról nincsen tudomásom. Micsoda kincsek lennének, hiszen szinte valamennyi legendás előadás volt...

A múltkor hivatkozott forrásban, az MTV ARCHÍVUM internetes oldalain ezeket a közvetítéseket találtam. Én azonban határozottan emlékszem még néhányra, amelyek náluk nem szerepeltek, illetve egy előadás keresztmetszetéről egy másik forrást találtam. Ezek közül az előadások közül néhány még a hatvanas évekre esett. Egyelőre a színházi bemutatásuk sorrendjében írom ide őket és talán később találok bizonyítékot is a közvetítésre (az évszám egyelőre a premier éve):

Shakespeare: Ahogy tetszik (Madách Színház, 1964)
Rosalinda: Béres Ilona, Orlando: Tordy Géza, Jacques: Gábor Miklós. Rendezte Vámos László
Erre azért emlékszem, mert körülbelül 1963-ban közvetítette a televízió a darabot a Színművészeti Főiskola vizsgaelőadásában. Ott is Béres Ilona volt Rosalinda és azt az előadást is Farkas Ferenc remek dalaival játszották. Tíz éves voltam és magát a darabot is ekkor ismertem meg; amikor pedig körülbelül két évvel később a Madách Színházból közvetítve újra láttam, már ismerős volt és a dalok is a fülemben voltak.

Füst Milán: Negyedik Henrik király (Madách Színház, 1964)
Henrik: Gábor Miklós, Berta: Domján Edit, Hohenstaufen: Ajtay Andor. Rendezte Pártos Géza
A televízió nem közvetítette az egész előadást, csak egy keresztmetszet készült még valamikor az 1960-as évek közepén, Füst Milán bevezetőjével. Forrás: Rádió és Televízió Újság 1971. 13. szám, beszélgetés Fellegi Tamással, a televízió művészeti- és filmosztályának helyettes vezetőjével.

Vészi Endre: Statisztika (Irodalmi Színpad, 1967)
Dr. Avedix: Gábor Miklós, Lívia: Vass Éva. Rendezte Simon Zsuzsa
Ez egy egyfelvonásos darab volt, "Az oroszlán torka" című darabbal egy estén játszották az Irodalmi Színpadon.

Füst Milán: Catullus (Madách Színház, 1968)
Catullus: Mensáros László, Metellus: Gábor Miklós, Clodia: Domján Edit. Rendezte: Pártos Géza

Scribe: Sakkmatt (Madách Színház, 1970)
Bolingbroke: Gábor Miklós, Marlborough hercegné: Tolnay Klári, Anna királynő: Domján Edit. Rendezte Kerényi Imre

Az 1978 utáni közvetítéseket kicsit nehezebb lesz kinyomozni,  mert a legfőbb forrásom csak addig vette számba őket; de már van több adatom, úgyhogy folytatom a témát :)